(NE!) Gondolkozz!

Gyerekkoromban, - legalábbis úgy rémlik -, mindig arra tanítottak, hogy mielőtt cselekszem, gondolkodjak. De ha nem csinálok semmit, inkább akkor is. Lényeg, hogy állandóan forgassam, csavargassam, csikorgassam agytekervényeim zsemlékes forgoványait. Nincs ilyen szó, de értitek! Nem csak nekem mondogatták ezt, hanem Neked is! Minket kurvára, de átvertek. Óriási hiba szerintem erre nevelni a fiatal generációt, hogy állandóan csak az eszével foglalkozzon. Ha van. Mert felnőtt fejjel rá kellett jöjjek, amit már gyerekként is sejtettem, hogy buta emberek gyűrűjében fogom leforogni az életem nagy százalékát. Próbálom őket kikerülni, de ők nem szándékozzák ugyanezt tenni velem.

Egy pillanatra álljunk meg, és nézzünk körül. Hol vagyunk, és legfőképp miben? Egyetlen szerencsénk, hogy minden változik, és semmi sem állandó, és ez így valóban tökéletessé teszi a tökéletlent. Mert minden múlandó, ahogy a gondolat is. A billentyűzet, az ész, a nápolyi, vagy a tyúk, a Bözsi nénijé. Na az meg pláne. 

Amit ki szerettem volna hozni, bár lehet nem sikerült, az az egyszerű felfedezésem, hogy szerintem nem kell mindig gondolkodni. Sőt! Ha azt tanítanánk gyerekeinknek, vagy bárkinek, hiszen miért csak őket lehetne tanítani, hogy ne gondolkozzatok, gyerekek, és ne gondolkozzatok emberek, előrébb tartanánk. Az előrébbet itt most nem materiálisan értem. Tehát lehet, nem lenne kibaszott ájfón a zsebedben, de cserébe boldogabb lennél. Miért? Mert nem agyalnál azon, hogy mi lesz holnap, vagy mi volt a az elmúlt percben. Csak hallgatnád a patakcsobogást, szexelnél a szomszéddal, és imádkoznál Istenhez. Nem kellene pszichológushoz járnod, mert a madarak minden választ megadnának. Tudom, most sem jársz, mert nincs rá pénzed, kellett heti jegyre. Szóval ez van, gondolkozz el ezen kérlek!